Caitlin Moran Quote
1) Nem akarom, hogy a kedvenc hírességeim emberibbek legyenek. A művészetnek olyan színtérnek kell lennie, ahol újraalkothatod és felülmúlhatod önmagad. Nem akarom, hogy egy csomó hétköznapi alak mászkáljon benne a vízdíjról meg a mitesszerekről nyafogva. Azt akarom, hogy David Bowie tegyen úgy, mintha őrült lenne, és az űrből jött volna. 2) A 21. században szükségtelen „emberibbé tenni akármelyik nőt, aki bármely területen sikert ért el. Ez alól pedig egyáltalán nincs kivétel. Még Margaret Thatcher sem. Hosszadalmasan, lassan, százezer év alatt vánszorogtunk ki a patriarchizmusból. Még mindig vannak olyan helyek a világon, ahol a nők nem érinthetnek ételt, amikor menstruálnak, vagy kiközösítik őket, amiért nem sikerült fiút szülniük. A jó úton haladó Amerikában vagy Európában is még mindig olyan sajnálatosan alulprezentáltak mindenben – a tudományokban, a politikában, a művészetekben, az üzleti életben, az űrutazásban –, hogy ha bármelyik nőnek sikerül olyan személyiséget konstruálnia, amellyel elboldogul a világban, és akár egy töredéket elérnie mindannak, amit a férfiak garantáltnak tekintenek, minden erőmmel azt akarom, hogy képes legyen fenntartani ezt a homlokzatot. Hadd tartsa meg ezt az arcát. Hadd tűnjön egy kicsit fékezhetetlennek és távolinak. Hadd legyen titokzatos vagy sejtelmes, vagy akár kimondottan rémisztően sebezhetetlen, ha úgy tetszik neki. Amikor a világot elárasztják a Thatcher-arcú amazon illuminátusok, akik atomfegyverekkel és szexuális zsarolással manipulálják a világot, akkor majd tényleg közbe kell lépnünk, hogy „humanizáljuk őket. Addig azonban, míg Jennifer Aniston csak egy újabb könnyed romantikus vígjátékkal áll elő, nem hiszem, hogy szét kell szednünk félelmetes vasálarcát azzal, hogy megkérdezzük, mikor menstruált utoljára.
1) Nem akarom, hogy a kedvenc hírességeim emberibbek legyenek. A művészetnek olyan színtérnek kell lennie, ahol újraalkothatod és felülmúlhatod önmagad. Nem akarom, hogy egy csomó hétköznapi alak mászkáljon benne a vízdíjról meg a mitesszerekről nyafogva. Azt akarom, hogy David Bowie tegyen úgy, mintha őrült lenne, és az űrből jött volna. 2) A 21. században szükségtelen „emberibbé tenni akármelyik nőt, aki bármely területen sikert ért el. Ez alól pedig egyáltalán nincs kivétel. Még Margaret Thatcher sem. Hosszadalmasan, lassan, százezer év alatt vánszorogtunk ki a patriarchizmusból. Még mindig vannak olyan helyek a világon, ahol a nők nem érinthetnek ételt, amikor menstruálnak, vagy kiközösítik őket, amiért nem sikerült fiút szülniük. A jó úton haladó Amerikában vagy Európában is még mindig olyan sajnálatosan alulprezentáltak mindenben – a tudományokban, a politikában, a művészetekben, az üzleti életben, az űrutazásban –, hogy ha bármelyik nőnek sikerül olyan személyiséget konstruálnia, amellyel elboldogul a világban, és akár egy töredéket elérnie mindannak, amit a férfiak garantáltnak tekintenek, minden erőmmel azt akarom, hogy képes legyen fenntartani ezt a homlokzatot. Hadd tartsa meg ezt az arcát. Hadd tűnjön egy kicsit fékezhetetlennek és távolinak. Hadd legyen titokzatos vagy sejtelmes, vagy akár kimondottan rémisztően sebezhetetlen, ha úgy tetszik neki. Amikor a világot elárasztják a Thatcher-arcú amazon illuminátusok, akik atomfegyverekkel és szexuális zsarolással manipulálják a világot, akkor majd tényleg közbe kell lépnünk, hogy „humanizáljuk őket. Addig azonban, míg Jennifer Aniston csak egy újabb könnyed romantikus vígjátékkal áll elő, nem hiszem, hogy szét kell szednünk félelmetes vasálarcát azzal, hogy megkérdezzük, mikor menstruált utoljára.